Időszak: 2023. szeptember 29. – 2024. január 31.

Helyszín: Koreai Kulturális Központ, első emeleti kiállítótér 

Kiállító művészek: Lee Yoonhee, Ha Minseok, Ma Yeongshin, Ancco, Hong Yeongsik, Sooshinji

Vendégkurátor: Shin Myeong Hwan, a Szöuli Nemzetközi Rajzfilm- és Animációs Fesztivál (SICAF) egykori ügyvezető igazgató helyettese, jelenleg a Koreai Képregény Társaság (Korean Comics Webtoon Society) vezetője, karikaturista, illusztrátor, a Dongguk Egyetem webtoon oktatója 

Kapcsolódó események, szakmai programok:  

Budapesti Nemzetközi Könyvfesztivál

2023. szeptember 30., 17.00 

Európa Pont, emeleti előadóterem  | 1024 Budapest, Lövőház u. 35. 

Kerekasztal-beszélgetés a koreai képregény, a manhva közel százéves történetéről és a budapesti Koreai Kulturális Központ kapcsolódó kiállításáról, valamint a művészeti cserekapcsolatok lehetőségeiről. A meghívott dél-koreai alkotókkal Kránicz Bence, a 24.hu újságírója beszélget. 

Az ipari forradalom idején a fejlődő nyomtatással született a mai értelemben vett képregény, karikaturisztikus tartalomként, ahogy az angol nyelvű comics kifejezés is utal erre. A modern technológia korral pedig megjelenik a digitális képregény, amelynek koreai elnevéze a „webtoon”. A koreai képregény története 1909-ig nyúlik vissza, a Daehan Minbo című lapban ekkor jelent meg először egy rajz, amelynek formája és jellege nagyon hasonlít a mai politikai karikatúrákra. Ezután más magazinokban és újságokban sorozatban jelentek meg ilyen képes tartalmak, amelyek fokozatosan népszerűvé váltak, egységesebb formát kezdtek ölteni, és amelyeket „illusztrációnak”, „töltőtollas fényképeknek” és „rajzos történeteknek” nevezték. 1923 után a képregényre a a japán漫画 (manga) elnevezés alapján a handzsa 漫畵 karaktereket használják, ami „szabadon, megkötések nélküli rajzot” jelent a (漫: szabad, korlátlan + 畫: rajz). Ahogy Nyugaton az angol comics kifejezés, úgy Dél-Koreában is humorra vagy szórakoztatásra összpontosító népszerű képes tartalmat jelent, ideértve a koreai digitális képregényt, a webtoont is, míg a graphic novel a szerzői, gyakran realista, kiváló grafikai és irodalmi értékkel bíró történetekre vonatkozik. A különböző elnevezések közötti határ gyakran elmosódik. 

Jelen kiállítás művei között olyan képregények is szerepelnek, amelyeket könyvként adtak ki, miután webtoonként sorozatban jelentek meg, és fordítva. Tehát függetlenül attól, hogy a történetek milyen médiumban jelentek meg, mind manhvák, azaz sajátosan koreai képregények. Ha Minseok gyermek képregényei a klasszikus koreai gyermek képregények szellemes, fantáziadús és kalandos világát hozza közel, de mégis egy sajátos, szerzői stílusban. Lee Yoonhee, Ancco, Hong Yeonsik és Ma Yeongshin képregényei az illusztráció és az szöveg szempontjából is kiemelkedőek. A tinédzser képregény műfaji jellemzői, az akció, a harcművészet, a romantika és a fantasy elemek mind felbukkanak ezekben a művekben. Sooshinji Sarin, a menyecske a webtoon-platformoktól függetlenül, sorozatban jelent meg a szerző közösségi média felületein, ahol hamar nagy népszerűségre tett szert. 

Ha Minseok Kán nyomozó kalandjai (The Great Adventure of Detective Khan) és Lee Yoonhee Nyár, tizenhárom évesen (Summer at Thirteen) című műveinek főszereplői gyerekek, és a sorozatot is gyermekek számára írták. Ha képregénye a klasszikus koreai gyermek képregények szellemes, fantáziadús és kalandos világát hozza közel számunkra, Lee pedig bájos írói fogásokkal tárja elénk egy kiskamasz mindennapjait és lelki működését. A könyvet a főszereplő kora ellenére felnőtteknek is melegen ajánlom.

Ancco Rossz társaság (Bad Friends) és Hong Yeonsik És boldogan éltek, de kissé nehezen (Uncomfortably Happily) művei önéletrajzi alapú fikciók. Ancco regénye kamaszkori barátok történeteit meséli el. Főszereplői kaotikus és sötét helyzetekben találják magukat, az egyének vagy a közösség által elkövetett erőszakkal, fizikai és lelki bántalmazással szembesülnek. Az író finoman rajzolja meg az elveszettséget, a serdülőkor problémáit és ennek a társadalmi vonatkozásait, amiért Dél-Koreában és nemzetközi szinten is komoly elismerésben részesült. Hong valós tapasztalataiból fakadó története, amely egy képregényrajzoló házaspárról szól, akik a nyüzsgő nagyvárosi életet elhagyva vidékre költöznek, gondolkodóba ejt minket a valódi értékekről és a környezeti problémákról. Az eredetileg koreai nyelven megjelent és a hazájában jelentős Mai Manhva Díjat elnyerő képregény egyedülálló módon tárja fel az elbeszélő belső világát. Hong részletgazdagon, mégis egyszerűen mozgatja a szálakat, két élet történetét meséli el, amelyek lassan, néha kényelmetlenül, de végül boldogan bontakoznak ki.

Sooshinji Sarin, a menyecske (Sarin) és Ma Yeongshin Anyukák (Moms) című képregényei a mai koreai nők helyzetével foglalkoznak. Sooshinji egy friss házas nő kihívásait sorozatokra bontva a saját közösségi média felületén osztotta meg, ami hirtelen nagy népszerűségre tett szert, rövid időn belül több mint hatszázezer követője lett. Az újdonsült asszonyt a patriarchális családi kultúrában ábrázolja, amivel a koreai társadalom érzékeny pontjaira világít rá, és arra sarkallja, különösen a hazai olvasókat, hogy maguk is rákérdezzenek ezekre a rögzült viszonyrendszerekre.  Ma Yeongshin Anyukák (Moms) műve a koreai társadalom szinte láthatatlan tagjainak, egy hatvanas éveiben járó, elvált hölgy és egy takarításból élő anyuka történetét meséli el. A szerző, aki meginterjúvolta saját édesanyját, plasztikusan mesél arról, hogy szereplői koreai nőként miként élték meg a szerelmet, a hűtlenséget, az árulást és a munka világát. A képregény igen kedvező kritikákat kapott hazájában és külföldön is, többek között a legjobb nemzetközi alkotás kategóriában elnyerte a képregény világ Oscarjának tartott, a Mad magazin alapítója után elnevezett Harvey-díjat. 

A képregénynél nehéz jobb műfajt találni a mai élet jellegzetes történeteinek megragadására és elbeszélésére. Néha nagyítóként szolgál, hogy közelebbről ránézhessünk dolgokra, máskor görbe tükröt tart a társadalmunknak. Mi Dél-Koreában manhvának hívjuk azt, amit Magyarországon képregénynek neveznek, és noha a két kultúra merőben más, az emberek, akiket e különleges műfaj nyelvén keresztül megismerhetünk, mégsem különböznek annyira tőlünk. A kiállítás anyaga ugyanakkor lehetőséget nyújt arra is, hogy a látogatók megismerkedjenek a koreai társadalomban megbúvó konfliktusokkal és különbségekkel is.