2026. szeptember 24. - november 27.

Koreai Kulturális Központ, kiállítótér

Niytvatartási idő: hétfő - péntek, 12:00-20:00

A Szöulban élő és dolgozó grafikus, Kang Goo-Ryong munkásságának középpontjában régóta a betű és a kép, valamint a nyelv és a vizuális forma kapcsolata áll. A Chung Choon designstúdió 2014-es megalapítása óta olyan nemzetközi fórumokon mutatta be munkáit, mint a London Design Biennale, a Graphic Design Festival Scotland vagy az AGI Open Seoul. Munkái a tipográfia és a grafikai tervezés meghatározó szakmai platformjain, többek között a Type Directors Club és a Golden Bee programjaiban is szerepeltek. A hangul és az írás iránti tartós érdeklődése számos projektben és kiállításban öltött formát; jelen kiállításon ezt a kutatást a betű, a hang és a forma kapcsolatára terjeszti ki.

A betűk rapszódiája a mindennap olvasott és használt betűket vizuális és érzéki jelenségként közelíti meg. Hogyan váltak a betűk jelentést közvetítő jelekké? Mi előzte meg az írás kialakulását? Kang Goo-Ryong ezekhez a kérdésekhez a hang és a test mozgása felől közelít. Ahelyett, hogy a betűt kész jelként kezelné, azt a folyamatot vizsgálja, amelyben a hang megszületik, formát ölt, majd írássá válik. A hangul ennek a kutatásnak egyik fontos kiindulópontja. Kang nem egyszerűen jelentést közvetítő jelekként tekint a mássalhangzókra és a magánhangzókra, hanem olyan vizuális struktúrákként, amelyekben hang, mozgás és forma találkozik. A betűk formájába sűrűsödő testi érzetek és gesztusok munkáin keresztül új vizuális képekké alakulnak. A címben szereplő rapszódia a betűk hang, forma és kép közötti szabad változására utal. A kiállítás ezt a mozgást folyamatos ívként bontja ki: a hangtól a formáig, a formától a nyelvig, majd a hangultól más írásrendszerek és kultúrák felé. E különböző rétegeken keresztül azt vizsgálja, miként alakult az írás az emberi tapasztalat rögzítésének és továbbadásának eszközévé.

Ez a folyamat a kiállítás középpontjában álló, öt méter hosszú installációban, a Hangul-folyosó (Passage of Hangeul) című munkában válik térben érzékelhetővé. A fóliából készült alkotás egyetlen összefüggő vonal mentén kapcsolja össze a mássalhangzókat és a magánhangzókat, kibontva azt a folyamatot, amelyben a hangok betűkké, a betűk pedig nyelvvé válnak. A munka nem falon vagy képernyőn rögzített képként jelenik meg, hanem a padlón kap helyet: a látogató beléphet a kompozícióba, és végighaladhat rajta. A betű így a szemlélés tárgyából megtapasztalható, térbeli struktúrává válik. Az installáció egyben a kiállítás vizuális és térbeli tengelye is. A betűket összekötő vonalak útvonalat rajzolnak ki a kiállítótérben, amelyen a látogató egyik munkától a másikig halad. A betűk ritmusa így nemcsak vizuálisan, hanem a mozgáson keresztül is érzékelhetővé válik.

A kiállítás a kínai írásjegyekre és a latin ábécére is kiterjed. Ezek az írásrendszerek eltérő történelmi és kulturális környezetben alakultak ki, ezért formájuk és hangzásuk is különbözővé vált, mégis közös céljuk van: olyan jelek létrehozása, amelyek segítségével az emberek rögzítik tapasztalataikat és gondolataikat, és megosztják azokat másokkal. A hangul vizsgálata ezért egyben azt is jelenti, hogy újragondoljuk azokat az írásrendszereket és nyelveket, amelyek segítségével értelmezzük a világot.

Amikor különböző írásrendszerek találkoznak ugyanabban a térben, a betű többé nem csupán egy adott nyelv eszközeként jelenik meg. Egyetemes emberi gyakorlat részévé válik: annak a törekvésnek a részévé, hogy rögzítsük, megőrizzük és megosszuk a világról szerzett tapasztalatainkat.

A betűk rapszódiájában a betű egyszerre hang, mozgás és kép. Amikor formája és ritmusa kerül előtérbe, az ismerős olvasási folyamat egy pillanatra átadja helyét egy másfajta érzékelésnek. A betű többé nem csupán jelentést közvetít, hanem érzékelhetővé válik: hangként, mozdulatként és a test emlékezeteként.